Kismamák a ló túloldalán – avagy az elengedés gyakorlása


kismamasport-suleyemeles-jogamamihuManapság nagyon divatos a kismamasport, kismamaként fittnek maradni, és a várandósság és szülés nyomait minél hamarabb eltünteni (gondolok itt a súlyfeleslegre elsősorban). Ez a törekvés mind szép és jó, bár személy szerint én azt gonolom, hogy a várandósság időszaka alatt jó, ha az elengedést is gyakoroljuk egy kicsit. És itt nem arra gondolok, hogy mindent engedjünk ki a kezünkből, és fogjuk a babára, hogy miatta szalad a lakás, vagyunk túlsúlyosak, stb. A görcsös ragaszkodásokról beszélek, amiktől jó, ha megszabadulunk. …mert egy lépést hátralépve… – mi történik, ha nem 3 hónap, hanem cask egy év után tudjuk felvenni a szülés előtt hordott farmert? Semmi. Mi történik, ha csak egy év múlva tudjuk lefutni a félmaratont, ami szülés előtt meg se kottyant, és nem hat hét után? Szintén semmi. Vagy ha csak egy év múlva érezzük kényelmesen magunkat bizonyos jógapózokban. Bár megjegzem, hogy aki jógázik, annál kevésbé tapasztalom ezt a görcsös ragaszkodást a spothoz, az ideális alakhoz, stb-hez, mint másoknál.

Szerintem a várandósság egy jó lehetőség arra, hogy az elengedést gyakoroljuk mind fiziaki, mint lelki szinten. Kezdve azzal, hogy a baba növekedésével megváltozik az életvitelünk, jó, ha ennek átadjuk magunkat. Nem kell ráfeszülni arra, hogy mindent ugyanúgy csináljunk, ugyanazt sportoljunk, mint előtte. Tiszteljük meg a testünket és a kis jövevényt azzal, hogy most egy ideig, őt és a mi megváltozott testünket-lelkünket tatjuk szem előtt. Tudom, van, aki erre azt mondja, hogy de ő nem bíírja, ha nem futhat, edzhet tovább, és hogy ő nem érez semmi fájdalmat, akkor miért ne.

Egyrészt a belső szalagokat nem érzed, hogy mennyire lazultak meg, ha már a tüneteket érzed, hogy mondjuk sérvet, vagy “csak” méhsüllyedést kaptál, akkor az már régen rossz. Lehet, hogy most nem érzel semmit, de a várandósság végére, a szülés után, vagy egy következő terhességnél lehet, hogy ez fog komplikációt okozni, nem tudhatod előre.

Másrészt miért kell mindig minden körülmény között ugyanazt csinálni? Mert az kényelmes, és biztonságt a? Lépj ki a komfortzónádból, és változtass! Pocakosan is lehet sportolni, csak futás helyett gyalogolni, kismama tornát végezni, jógázni, stb.

Harmadrészt, nem is mindig igaz, hogy nem érzünk semmit, sokan érzik, hogy feszul, hogy húzódik valami, de nem vesznek róla tudomást, azt gondolják, hogy ez még belefér, stb. Jobban kellene figyelni a testünkre, és tisztelni. Ebbe most nem akarok belemenni, de később olyan betegségeket is okozhat ez, aminek nem is gondolnánk, hogy ez áll a hátterében.

A napokban olvastam Angéla (Angelocska) cikkét. Angélát úgy ismertem meg, aki mindig is keményen edzett, nekem már néha kicsit durvának is tűnt, amiket csinál, de most ő is babát vár. Kiváncsi voltam, hogyan fog viszonyulni babásan az edzéshez, és nagyon örültem, amikor az ezzel kapcsolatos blogbejegyzését olvastam. Jó, hogy ilyenek is megjelennek, nem csak a “toljuk neki” vonal.

kismama-joga-jogamamihuAzt javaslom, lazulj le egy kicsit, és figyelj jobban a testedre. Engedd el a ragaszkodásaidat, add át magad az élménynek. Adj hálát, hogy egy kis szív ott dobog a tiéd alatt, és vigyázz rá! Miért akartál terhes lenni, ha nem éled át? A nőknek ez egy olyan szép lehetőség az elengedés gyakorlására. Ahogy írtam, a 9 hóap során elengedjük a ragaszkodásainkat eddigi életvitelünkhöz. Ha felkészülten ér minket a szülés, akkor a baba elengedése is könnyebben megy majd, könnyebb szülésre számíthatunk.

Ha valaki szerente kismamaként fitt maradni, magánórák keretében tudok segíteni egy olyan program kidolgozásában, ami fitten tart, de a várandósság állapotát is figyelembe veszi. Hogy hogyan sportolam pocakosan, arról egy külön bejegyzésben írok. Keress bátran, neked is segítek!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.