Várandós napló – negyedik hó. Küzdelem a CH-val


varandos-naplo-harmadik-ho-terhessegi-hanyinger-yogaorsihuSzóval, akkor belekezdünk a második trimeszterbe. A hányinger elmúlik, fittek, energikusak vagyunk. Persze. A nagykönyv szerint. 🙂 Nalam ez a “nagykönyv” sem a reggeli rosszulléteknél nem jött be, amik nálam mindig este jelentkeztek, sem a fájásokanál, amik szépen fokozatosan csökkenek az oránkéntiről az 5 és 3 percesekre (ami Lolánál tök random volt, Alexnél pedig szinte rögtön 5 percesek rontottak rám, de erről majd késbőbb).

A hányinger végre múlófélben volt, de még mindig nem tudtam “normálisan” enni. Mi nekem a normális? Főként vegán és gluténmentes ételek, bár terhességeim alatt érdekes módon úgy érzem, szükségem van egy kis kefírre, és ilyankor szoktam is enni. A kefír nem is annyira zavar, nálam ez belefér (nem is mondom magam vagánnak, mielőtt valaki ebbe belekötne, én azt szoktam mondani, hogy főleg, úgy 90%-ban vegán ételeket eszem. A vegetáriánusságom ennél komolyabb, húst azt már úgy érzem, soha nem tudnék enni, főleg etikai okok miatt.). Szóval, ami zavar, az az, hogy leginkább szénhidrátdús ételeket tudok csak megenni, kenyeret, tésztát, ami egyrészt egészségtelen, és nem is az “én étrendem”. De valamit enni kell, mert különben jelez a Kiskrapek, és ha nem csillapítom az éhséget, akkor azért jön még a hányinger. Az étrendem tehát továbbra sem a legjobb…

Mondják ilyenkor, hogy lassan felszívódó szénhidrátokat kell enni, ami a vércukor szintet nem ugráltatja annyira, és így a vércukorszint esése a hányingertől is megkímélne, de sajnos azokat az ételeket nem bírom megenni… Szerencsére a terheléses cukrom jó lett, tehát orvosi beavatkozást nem kíván a felborult étrendem, marad tehát a türelem, és bízom bene, hogy hamarosan jobb lesz…

A második trimeszterben az éterendem helyrebillenése mellett az emlegetett aktivitás sem tört rám. Ehhez mondjuk az is hozzájárul, hogy iszonyat kánikulák és hőmérékletngadozások vannak, amik még a pocak nélküli szervezetet is megviselik, a nőgyógyászom tehát megnyugtatott, hogy aggodalomra semmi ok.

Nem kell mondanom, hogy semmiféle plusz mozgásra és sporttevékenységre nem vágytam. Szóval akármilyen fitt kismama is akartam lenni, ez a terhesség első felében szinte egyáltalán nem sikerült. Mert megerőszakolni sosem szoktam magam,  mindig figyelembe veszem a testem-lelkem jelzéseit, mert nem véletlenek, amiket érzünk, biztos pihenésre volt szükségem. Izgatottan vártam tehát tovább, hogy milyen meglepetéseket tartogat nekem még ez a kis Manó 🙂

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.